Mit ad Isten

Mostanában sorra veszem észre azokat a dolgokat az életemben, amelyeket eddig evidenciának gondoltam. Alapvető. Van. Nem is kell vele törődni. Főleg, ha mindenkinek van, akkor meg végképp. Mindig az a fontos, ami nincs. Ami nincs, gigantikus neonreklámként villog előttem, míg ami „evidencia” a háttérben, a sötétben, láthatatlanul és szürkén húzza meg magát. Valahogyan arra jutsz mindig, hogy ha birtokolnád azt, amit most nem birtokolsz, akkor boldog lennél. Mert ugye, minden ember boldog akar lenni. Mostanában döbbentem rá arra, hogy számos dolog van a birtokomban, amelyekre mások ugyanígy vágynak. És persze ezzel együtt azt gondolják, hogy ha birtokolnák azt, amit én, ők biztos boldogok lennének.

Annyira vicces rádöbbenni, hogy az alapvető szükségletek kielégítésén túl (étkezés, ruházat, szállás) mennyire nem befolyásolja boldogságérzetünket mindaz, amit birtokolunk. Egy adag finom, forró vacsora kedvenc ételemből elégedettséggel és boldogsággal tölthet el, míg talán egy fizetésemelést csak ridegen tudomásul vennék.

Rájöttem, hogy nem az teszi az embert boldoggá, ami nem áll rendelkezésére, hanem az, hogy képes-e a boldogságra abban, amiben épp benne van. Mondom, az alapvető létszükségleteken túl. A házasságom nem attól lesz jó, hogy több pénzünk van, mint ahogyan nem attól lesz rossz, hogy kevés van. Vannak gazdag emberek, akik nem boldogok, és vannak szegény emberek, akik boldogok. Rájöttem, hogy a boldogság nem attól függ, hogy mid van, hanem attól, hogy képes vagy-e értékelni azt, amid van. A házasság példájánál maradva: nem az a kérdés, hogy a te feleséged a legszebb-e a világon (mint tudjuk ilyen nincs is!), hanem az, hogy szereted-e a feleséged vagy sem. Ha nem szereted, lehet ő a világ legszebb nője, mind hiába. Nem a hiány kitöltése tesz boldoggá, hanem a boldogság tölti ki a hiányainkat.

Érdekes, míg állandóan arra koncentrálsz, hogy mi az, ami nem áll rendelkezésedre, vagy nem elérhető számodra, addig úgy tűnik, hogy szegény vagy. Főleg ha még ehhez társul az is, hogy látszólag nálad gazdagabbakhoz méred magad. Amikor azonban elkezded számba venni, hogy mi az, amivel bírsz, egycsapásra gazdagnak érzed magad, még akkor is, ha nem hasonlítod magad össze nálad szegényebbekkel. Mindig nevetségesnek tartottam, amikor azzal próbáltak vigasztani, hogy vannak nálam szegényebbek is. Egyrészt azért, mert ha én elégedett vagyok magammal, attól nem lesznek gazdagabbak a szegényebbek. Másrészt azért, mert nem attól leszel boldog, hogy vannak, akik kevésbé boldogok. Legalábbis normális esetben, bár ránk, magyarokra jellemző, hogy nem az tesz boldoggá, hogy valamit birtokolunk, hanem az, hogy mások nem birtokolják azt, amivel te bírsz. Lényegében azt fedeztem fel, hogy a boldogság szubjektív. Nem összehasonlítható. A boldogság elégedettség. Úgy hiszem, a gyarapodás is ebből az elégedettségből fakad. Arra építek, amim már van, és nem azt akarom megszerezni, amim nincsen. Kicsi különbség, de annál lényegesebb.

Elgondolkodtató, hogy azt mondja a Biblia: mindenért hálát adjatok. Nem csak a „ráadásokért”, nem csak azokért a dolgokért, amelyek bónuszként adatnak meg nekünk, hanem mindenért. Mindenért hálát kell adnunk, mert mindent Istentől kapunk ajándékba.

Támogasd az Újragondolót PayPal-on keresztül.

Nem akarlak téged sem megfosztani attól a lehetőségtől, hogy támogasd a munkámat. Lehet, hogy azt mondod, most van egy fölös ötezresem, ezt odaadom. Talán azt mondod, úgy döntök, ebben a hónapban a tizedemet ennek a blognak adom, mert tökre szeretem, és szeretném így is kifejezni, hogy fontos, hogy amikor benézek, van mit olvasnom. Az is megeshet, hogy egyszerűen nincs pénzed. Nagyon sokszor vagyok én is így. Akkor még mindig ott van a lelki támogatás, a hozzászólás lehetősége, vagy a bejegyzés megosztása, a blog ajánlása.Végül, ami még nagyon fontos. Örülök, hogy az olvasóm vagy, pénz ide, vagy oda.