Kontrollmánia

Sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevés dologra van szükséged, valójában csak egyre. A diszfunkcionális családban felnőtt gyerekek önmagukért szorongó és aggodalmaskodó felnőttek lesznek, akik nem tudják, hogyan értsék meg a másik érzelmeit, és hogyan fejezzék ki sajátjaikat – mondják a tök normálisak, akik a diszfunkcionális srácokhoz képest tök normálisak. Az egész diszfunkcionális család dolog arra az előfeltevésre épül, hogy van nem-diszfunkcionális család, amiről mindenesetre a diszfunkcionális családban felnőtt srácok azt gondolják, mindenki tökéletes benne. Persze, nem. De ehhez nagyban hozzájárulnak a nem-diszfunkcionális emberek, akik saját nem-diszfunkcionális identitásukat a diszfunkcionálisok viszonylatában fogalmazzák meg. Én jobb vagyok, mint a Béla. És valóban jobb, de bármilyen furcsa, ezért rosszabb helyzetben is vagyok, mint a Béla, aki tök nyilvánvalóan diszfunkcionális. Minél nyilvánvalóbbak a problémáim, és minél rejtegethetetlenebbek, annál valószínűbb, hogy megoldom őket. A buktató a viszonyításban van. A társadalmilag elutasított függőségekben szenvedők diszfunkciója társadalmilag elutasított voltából fakadóan nagyon jó viszonyítási pontot jelent a társadalmilag nem-elutasított diszfunkciók vagy függőségek hajszolásához. Például minden további nélkül lehet az aggodalom a drogom. De simán lehet a drogom a házastársam, a romantikus szerelem hajszolása. Simán használhatom drogként a gyerekeimet. Drogos-identitásom kiélhetem szexben, gondoskodásban, visszajelzés-drog, drog a tudás, vagy a vallási élmény, a hatalom mások felett, legyen az bármilyen formája, és persze a függőség legalattomosabb fajtája a segítő-szindróma, amikor az a függőségem, hogy mások függőségeit tartom fenn a segítés által. Mindez a kontrollról szól. A függőség, legyen az bármilyen formája a függőségnek, azt az illúziót adja, hogy ura vagyok az életemnek. Befolyásolhatom a megtapasztalásaimat. Mámor és kijózanodás egymásutánjában élek. Önelvesztések és katartikus önmegtalálások láncolata. Szexuális kihasználtság, szégyen és megalázottság mint drogok, majd a mártírium mint jutalom. A kontroll azt jelenti, hogy irányítom az életem. Önkontrollálás. De ez nem az az önuralom, ami épp az életem egészséges folyásához szükséges, például nemet mondani a kísértésnek arra, hogy kontrolláljak másokat, vagy aggodalom-drogommal belőjem magam, hanem az a fajta kontroll, aminek az elvesztésétől való félelmemben folyamodom a szeremhez, legyen az bármi. Mert rettegek, hogy elveszítem a kontrollt. A kontroll uralmat jelent. Uralkodást. Leigázást. Letaposást. Megalázást. És kontrollmániánkkal mindig magunkkal tesszük ezt elsőként, magunkat prostituáljuk, amikor szexben éljük ki kontrollmániánkat. Magunkat bántalmazzuk, amikor agresszió-drogunkkal lőjük magunkat. Magunkat szégyenítjük meg amikor szégyenletes dolgokat teszünk. Pornófüggőség. Nézem azt, ami szégyennel tölt el, és azt teszem, amit szégyellek, hogy aztán szégyellhessem magam, mert szégyentelen vagyok. Önhiteltelenítés. Leköpöm magam. Minden, amit másokkal teszünk, előbb bennünk okoz kárt. A másoknak okozott kár már csupán utórezgése önmagunk bántalmazásának. Bűntudat-drog. Amikor azt teszem, amit nem akarok, hogy miután megtettem, átélhessem a bűnösség érzését, és bebizonyítsam magamnak, hogy nem érdemlem, hogy szeressenek. A bűntudat-drog lényegét tekintve ragaszkodás a bűn-identitáshoz, mámoros érzés az önelítélés. Igazán művészi alkotások születnek belőle. Szomorú vasárnap. A bűntudat-drog a feloldozás makacs elutasítása. Valójában nem akarom, hogy megszűnjön, mert ez éltet. A bűntudatom. Én szabom a törvényt, amely alapján elítélem magamat. Én vagyok, aki odarángatom házasságtörésen tetten ért önmagamat, és én vagyok, aki bűntelenként köveket ragadok, hogy a magam által megkonstruált vallási előírások nevében megkövezzem magam. Magamat köpöm le. És a feloldozást adó másik is én vagyok. Mert Isten nem kívül van, hanem belül. Nem találom, ha magamon kívül vagyok. És a kontrollmánia az önkívületről szól. Kívül kézben tartani az életem, és elmenekülni a belső káosz elől.

A kontrollban iszonyú erős az akarat jelentősége. De ez egy nem-akarat, egy próbálkozás annak az elkerülésére, amitől félek. A legalapvetőbb félelem bennünk az, hogy félünk szembenézni azzal, amitől félünk. Ezért felszíni problémákat generálunk, és így elkerülhetjük a valódi félelmeinkkel történő szembenézést. Sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, lövöd magad drogjaiddal – illuminált állapot. Milyen kifejező. Az illuminációt a megvilágosodásra használja Szent Ágoston, akinek intenzív kapcsolata volt a függőségekkel, benne a szexszel, a tudással, a spirituális tapasztalatokkal, az erkölcstelenség mámorával. Az illuminált állapot a megvilágosodás utáni vágyunk beteljesítésére tett elhibázott próbálkozás. Kontrollvesztetté vált. Az illuminált állapot leoldozza a kontrollt és előhozza az embert, aki a kontroll által el van temetve bennem. A mély és intenzív szexuális vágyait megélni félő embert. Vagy a haragját, az agresszióját megélni félő embert, aki dühös és erőszakos lesz. A félelmeitől félő embert. A félelem az önelvesztéstől. A szexualitás-kontroll. Hogy miközben hajszolom, nem tudok kontrollvesztetté lenni benne és feloldódni abban a másikban, hanem a szexualitást használom a másik és önmagam felett gyakorolt kontroll-élmény megszerzésére. Az életünk előjátékok és szeretkezések és orgazmusok láncolata, ami persze szimbolikus, de a szimbolikusság nem azt jelenti, hogy nincs benne az a tartalom, ami a jelentést magában hordozó szimbólumban. Az orgazmus kontrollvesztettség, és ezt a kontrollvesztettséget keressük. De maga az orgazmusban megélt kontrollvesztettség szimbolizmus, a valódi vágyam a kontroll elengedése. A mindennel eggyé létel utáni mély sóvárgás. Az orgazmus-képesség hiánya, vagy a szexualitástól való félelem, vagy a kényszeres orgazmus-hajszolás és a szexualitásba menekülés egyazon vágy két megnyilvánulási módja: a kontroll elengedésének a vágya. Kevés dologra van szükséged, valójában csak egyre. Mária a jobb részt választotta. A belső kontrolláló Márta uralkodik bennünk a jobb részre vágyó Márián. Aki Jézus lábainál ül és hallgatja, mit mond. A totális elengedés megélése. A kontroll elengedése. Hogy nem félek, hogy ha nem kontrollálom az életem, és mindent amihez közöm van, hogy elveszek és minden elvész, ami nekem fontos. Az elengedés útja ezzel a felismeréssel kezdődik: az életem irányíthatatlanná vált. Kontrollálhatatlanná lettem. Már nem tudom önnön életemben betölteni a kontrolláló isten szerepét. Elvesztettem a fonalat. Nem tudom kézben tartani az eseményeket. Kicsúszott az életem a kezeim közül. A tagadás feloldódása. A kontroll elengedése a valódi spirituális isten-tapasztalat útja. Amikor megszűnök isten-szerepben lenni magamnak és másoknak. Nem én vagyok az, aki önmagamat hallgatom. Szükségem van egy nem-kontrolláló másikra, aki a szavaival és a tekintetével keretet ad az életemnek. Aki lelkem rejtett zugaiban járva segít megértenem eddig rejtett összefüggéseimet. Aki a valódi szükségleteimet találja meg. A valódi vágyaimat ismeri fel. Aki nem azt adja, amit akarok, hanem azt, amire szükségem van. A kontrollvesztés élménye spirituális élmény, spirituális orgazmus. Az ide vezető út a szégyenem gyógyulásán át vezet. Ha zavarba ejtő számomra a szexualitás és a lelkiség vagy az isten-tapasztalat összefüggéseinek végiggondolása, jól mutatja a szégyenem és a nemiségem miatti bűntudatom. A kontroll elengedése önmagam elengedése. És önmagam elengedése jelenti a kontrollálatlan nő és a kontrollálatlan férfi születését. A szerepszemélyiség összeomlását. A leplezetlen önmagam megélésének az útját. Isten az embert férfivá és nővé teremtette. A nemi identitásom elválaszthatatlanul összefonódik önmagam kontrollálatlan megélésével. Az istentapasztalat számomra férfiasan nőies. Ha nő vagyok, nőiesen férfias. A spiritualitás nem unisex – a nemiségem elfogadása és átélése a kontrollvesztés által szorosan kapcsolódik a valódi ön- és istenismeret útjának a megtalálásában.

Kevés dologra van szükséged, valójában csak egyre: a kontroll elengedésére.

Támogasd az Újragondolót PayPal-on keresztül.

Nem akarlak téged sem megfosztani attól a lehetőségtől, hogy támogasd a munkámat. Lehet, hogy azt mondod, most van egy fölös ötezresem, ezt odaadom. Talán azt mondod, úgy döntök, ebben a hónapban a tizedemet ennek a blognak adom, mert tökre szeretem, és szeretném így is kifejezni, hogy fontos, hogy amikor benézek, van mit olvasnom. Az is megeshet, hogy egyszerűen nincs pénzed. Nagyon sokszor vagyok én is így. Akkor még mindig ott van a lelki támogatás, a hozzászólás lehetősége, vagy a bejegyzés megosztása, a blog ajánlása.Végül, ami még nagyon fontos. Örülök, hogy az olvasóm vagy, pénz ide, vagy oda.