Mert szeretet

„Mert Isten szeretet” 1János 4,8

Hogy mi is az a szeretet, azt Istentől tanultam életem évei alatt. Mindig valamit átéltem belőle, hatott rám, alakított rajtam. A szeretet életünk alapforrása, és ugyan mindenben, de különösen a szeretetben jó, ha növekszünk, érlelődünk. A gyerekek szeretete nagyon más, mint a felnőtteké. És ez egy hosszú érlelődési folyama eredményeként fejlődik bennünk. A gyerekeknek szeretetre van szükségük, és a tőlünk kapott szeretetből növekszenek. Sokunk örökké ezt a másoktól kapható szeretetet érti szeretet alatt. Szülőként így a gyermekem szeretése helyett, a gyermekem szeret engem, és ő tölt fel érzelmileg. Pedig neki lenne szüksége arra, hogy én szeressem. A szeretet egyoldalúsága a párkapcsolatokban is megnyilvánulhat. Vagy az is megtörténhet, hogy időszakosan kifejezem a szeretetem, de pusztán azért, hogy kapjak, tehát erős érdekek főződnek ahhoz, amit szeretetnek nevezek. Ezek a szeretetértelmezések Isten viszonylatában is megvannak. Életem folyamán azt értettem meg, hogy Isten hozzánk való viszonya tanít bennünket a hozzá való viszonyunkra. Tehát a kapcsolatban tanulok szeretni. Szeretete tanít erre.

A szeretet tipikusan olyan része az életnek, amit nagyon nehéz fogalmilag megragadni. Szeretlek, szeretlek, szeretlek, és közben valójában ez teljesen üres. A gesztusaink is lehetnek nagyon önközpontúak, amelyek arra irányulnak, hogy megkapjunk valamit.

Nekem segít, ha egy képet képzelek magam elé, vagy ebben a képben tudom megragadni, hogy mit jelent, hogy Isten szeret.

Elég közel van ahhoz, hogy kapcsolatban legyünk, de elég távol van ahhoz, hogy az irányába haladhassak. Beszélgetés jellemzi ezt a kapcsolatot. Néha egészen közel vagyunk, a mélyebb élethelyzetekben átölel. De nem él helyettem. Nem támogat a benne-maradásban. Kisegít, vagy továbbsegít a vele való kapcsolat. Ezért van szükség a távolságra. A megtört szívűekhez különösen közel van, de aztán ismét megteremti a távolságot, hogy a kapcsolat által felé haladjak. Érlelődjem.

A másik kép a türelemé. Életem legfontosabb megtapasztalásai voltak – talán mert annyira türelemhiányos környezetben voltam gyerek – amikor egy tapasztaltabb, vagy idősebb ember türelmes szeretettel szeretett. Ez azt jelenti, hogy átlátta a helyzetet. Ezt szeretem egy nagyapai viszonyulásként elgondolni. Elég érett és elég távol van tőlem ahhoz, hogy semmilyen hatalmi játszma ne jöhessen szóba. Kapcsolatban vagyunk, és tanulok tőle. Érdekes módon az ilyen emberekkel éltem meg legintenzívebben azt, hogy tőlem is lehet tanulni. El tudom gondolni, hogy Isten sajátosan egyedi gyermekeire maga is rácsodálkozik, amikor valamit észrevesz bennünket szemlélve. Azt hiszem, rálát az életünkre, de nem ítélkezik. A szeretete nem szűnik meg. Türelmes. De vezet. Utat mutat. Segít hitben, érzelmileg, erkölcsileg fejlődnöm, hogy idővel talán én magam is példája lehessek ennek a szeretetnek.

Nem a félelem

„Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.”

2Timótheus 1,7

Mit tesz a félelem? A félelemnek lelke van? Lehet, hogy lelkületnek, vagy lelkiségnek nevezhetnénk inkább. A félelem lelkülete, vagy a félelem lelkisége sajátos világot eredményez. Isten lelke nem a félelemé. A félelem épp a hiánya mindannak, amit Isten lelke ad nekünk. És ezek nagyon gyakorlati dolgok, életünket alakító belső minőségek.

Ha a félelem lelkülete ural, hiányzik belőlem az erő. Mit jelent az erő? Azt, hogy nem félek attól, hogy nem tudok kiállni magamért, hogy nem tudok megküzdeni az életem problémáival. Az erő szükséges ahhoz, hogy tudjam, nem vagyok tehetetlenségre ítélve. Van erőm felkelni. Voltak olyan időszakai az életemnek, amikor az egyetlen dolog, ami miatt felkeltem, a munkám volt. Úgy éreztem, mázsás súly a testem. Legszívesebben átaludtam volna az életem. Úgy éreztem, minden mozdulathoz emberfeletti erőre van szükségem. Az erő azt is jelenti, hogy Isten adja ezt az erőt. Például erőt ad végigcsinálni valamit. Felkelni akkor is, amikor úgy érzem, nem bírok. Értelmet adó erő. Kelj fel és járj. Miközben járok, megerősödöm.

A szeretet lelkéről egy másik helyen azt mondja Isten, hogy a teljes szeretet kiűzi a félelmet. A félelem szeretethiányos életet jelent. Amikor a kapcsolataimat a félelem uralja, a kapcsolataim szeretethiányosak. Értsd ezt úgy, hogy ez nem szemrehányás. A szeretet kiűzi a félelmet. Mitől félek? Hogy elutasítanak? Hogy kinevetnek? Hogy bántani fognak? Hogy elhagynak? A szeretet ilyenkor nem tud kibontakozni, és a félelem lelke ural. A szeretet lelke áttöri a félelem által felépült vaskos falakat. A szeretet fényt hoz oda, ahol sötét volt. Isten lelke a Szeretet. A szeretet kiűzi a félelmet. Isten ezért is mondja: ne félj. Nem félj szeretni. A szeretet fájdalmas út, de ez az út vezet az életre.

És Isten lelke a józanságé. Használhatjuk a megítélés szavát erre. Józan módon megítélni a helyzeteket azt jelenti, hogy azt látom, ami valójában van. Ahol biztonság, biztonságot, ahol veszély, veszélyt. A józanság lelke nem félelem-vezérelt életet eredményez, hanem megfontoltat és reálist. Az anonim alkoholistáknak van egy ilyen elvük: a második gondolat. A józanság lelke egy lépéssel hátrébb lép, amikor cselekedni akar. Gyakran a második gondolat a helyes. Józanul megítélni a helyzetet.

Erő. Szeretet. Józanság. Ezt adja Isten lelke a félelem helyett. Add oda. Fogadd el.