Apám hitte

Az apahiányos társadalom. Sokat gondolkodtam ezen a témán. A férfihiányos társadalom. De ahol nincs apa, ott anya sincs. Ahol nincs férfi, ott nő sincs. Ha apám nem volt, anyám sem. Ha anyám nem volt, apám sem. Apám önmagába-roskadva élt. Apám azt hitte, az élet a pénzről, az evésről, az ivásról, a szexről és az alvásról szól. Apám azt hitte, a gyerek azért kell, mert ha majd felnő, továbbviszi az értékeket. És majd neki is az evés, az ivás, a pénz és a szex lesz a fontos. Életem különböző szakaszaiban ezek valóban fontosak voltak nekem is. Fontosabbak, mint egészséges volt. Aztán ahogyan léptem ki a kamaszkorból, egyre kevésbé lett fontos mindez. De apám hitte, hogy az élet a pénzről, az evésről, az ivásról, az alvásról és a szexről szól. Apám a Maslow-piramis alján élte le az életét. Apám nem hitt az eszmékben. Neki Isten is arra kellett, hogy legyen mindaz, ami számára fontos. És persze, hogy bocsásson meg, ha már megint csúnyán beszéltem. Ha apám lenne a férfiideál, nem szeretnék férfi lenni.

Tiszteld apádat és anyádat. Sok éven át a tisztelet fogalma foglalkoztatott. Hogy mit lehet tisztelni két emberben, akihez a vérem köt csupán, de az értékeim nem? A tisztelet nagyon fontos. Korán megértettem ezt. De mit lehet tisztelni ott, ahol megszégyenítő tiszteletlenség van. Ahol egy olyan életet találunk, amit szégyelltem gyerekként? Mit tisztelhetnék. Ha nem tudom tisztelni apámat, magamat sem tudom. Még ha én már húsz éve is van, hogy elindultam egy másik úton. Azt találtam, hogy az embert. Mert minden embernek elidegeníthetetlen joga van a tisztelethez. De ez a tisztelet nem az, amit legtöbbünk tisztelet alatt ért. Ez a tisztelet nem fogja beteljesíteni az elvárásaitokat. Ez a tisztelet tiszteletben tartja a léthez és az életetek magatok módján való megéléséhez való jogotokat. Tiszteletben tartom, hogy így életetek. De hogy mi is az apa és mi is az anya? Alice Miller a tehetséges gyermek drámája című könyvében beszél a szégyenről és a bűntudatról, mint anyahelyettesítőkről. És én megértettem, miről beszél. A szégyenem és a bűntudatom elengedése anyám hiányát szülte meg. Apám hiánya huszonkilenc évesen szakadt fel bennem elemi erővel. Hogy lennie kellett volna egy apámnak. De az apám nem volt. Az apám egy betöltetlen űr volt. Legtöbbször fizikailag sem, de érzelmileg soha. Apámnak nem voltak érzései. Vagy ha voltak, nem volt kapcsolatban velük. Apám nem élt. Szerep volt. Apám erős volt. Engem is erősnek akart nevelni. Hogy rendes férfi legyen belőlem. Olyan, mint ő. Hogy végül én se legyek.

Mi az apa és mi az anya? Mi a férfi és mi a nő? Ahol nincs apa, anya sincs. Ahol nincs anya, apa sincs. És ahol nincs anya és nincs apa, gyerek sincs. Csak egy túl korán megszületett ember, aki önmaga anyja és apja kellett legyen. Szerettem volna egy olyan apát, mint amilyen vagyok. Hol vannak a férfiak az érzelmek nők által uralt világában? Hol vannak a nők a férfiak által uralt világban? Mintha kibékíthetetlen kapcsolathiány jellemezné a nőt és a férfit. Én ide jutottam, sok év után. Hogy ha a férfi nem férfi, a nő nem nő. És ha a nő nem nő, a férfi nem férfi. És arra jutottam, hogy a férfi férfi legyen, a nő pedig nő: a nőnek be kell járnia, megismernie, és magáévá tennie a világot, ami a férfié, és hogy a férfi férfi tudjon lenni, be kell járnia a világot, ami a nőé, magáévá tenni. Belül és kívül. Így lesz az anyafüggő kislányból nő és anya. És az apafüggő kisfiúból férfi és apa. És egy hiánytársadalomban mindkettőre szükség van. Hogy ha a másik nincs, helyt tudjak állni egyedül is, teljes emberként.

Az érett szerelem már nem egy hiány betöltését keresi. Az érett szerelem a hiány után van. A teljesség után. A teljes férfi. A teljes nő.

Ez nem lehetsz te

Ez nem lehetsz te, és az nem lehetek én, állunk az Oktogon kellős közepén, és én üvöltök rád, hogy gyűlöllek téged, nem hord föld a hátán nagyobb ellenséget. Az áldozat, az elkövető és a megbékélés, ezt a címet akartam adni ennek az írásnak, de ez úgy hangzana, mintha egy száraz etikai témájú tanulmány címe lenne. Szakkifejezések. Sokat mondanak nekem ezek a szavak, de sokaknak keveset. De le lehetne fordítani így: aki bántott, akit bántottak és ami utána van.

Vert az anyám. Vert az apám. Apám ivott, és részegen fogdosott. Talán ennél többet is tett. Apám részegen azt mondta, soha nem lesz belőled férfi. És talán ennél csúnyábbakat is mondott. Leribancozott az anyám. Talán anyám is ivott. Elhagyott a nő, akiről azt hittem, sosem bántana. Elhagyott a férfi. Vagy megcsalt. Vagy bántott. Beleragadtunk ételtvitelileg a szerepeinkbe. Akit bántottak, és aki bántott. És tabuk hálójában nem találjuk a kivezető utat. A megbékélés útjára senki sem tanított meg minket. Itt transzgenerációs sérelmek vannak. Örökölt gyűlölet. Mifelénk, ahol felnőttem, általános volt, hogy emberek évtizedekig nem beszéltek egymással, és már nem is emlékeztek arra, hogy miért, de illett továbbvinni a velük haragban vagyunk hagyományát. Én nem szeretetet láttam. Én ürességet láttam. Bizonyítványmagyarázást. A fennállók megideologizálását. Én csak jót és rosszat láttam, de azt nem, hogy mi van a jó és a rossz után. Én csak szövegeket láttam a megváltoztamról. De az eredményét vagy a gyümölcsét nem. A bűneink tárgyiasítását láttam, de az egyéni felelősségvállalást nem. Papok dörgő prédikációit hallottam, és gyomorgörcsöm volt tőle. Én nem ismertem a kegyelmet. Nem ismertem Istent, aki szeret. Aki szeretetével alakítja át az életem. Én kegyelemmentes világba születtem. Az alkoholista a férfiszerep szinonimája volt. A nő boldogtalanságának egyetlen oka a férfi volt. Mert ha a férfi végre jó lenne, minden jó lenne.  Aki bántott, és akit bántottak és utána nincsen semmi. Csak a megjavulok ígérete. A többé nem fingok majd, ígérem. De ilyet nem lehet ígérni. A mozdulatlanság. Állóháború. Az áldozatanya elkövető viselkedését láttam. Az apáról fiúra szálló elégedetlenséget láttam. A mindenért valaki más a felelőst láttam. Ezek mi vagyunk. Ez mind mi vagyunk. Olyan, mint egy végtelenített replay. Ez a megbékélésmentes élet.

A megbékélés után egyéni felelősség van. Amikor végre magába száll, és hazaindul atyjához. A mennyeihez, nem a földihez. Mert a földinek is erre van szüksége. A mennyei apára. És hogy abbahagyja a fiát isteníteni, vagy démonizálni. Magába száll, és hazatért atyjához. A mennyeihez. Lehet idősebb testvérként, apaként, anyaként, bárkiként kívül maradni, és haragudni, de be is lehet menni. A megbékélésbe. Az Isten szombatjába. Az elengedés évébe. Elengedni, hogy bántottak. Elengedni, hogy bántottam. Megbocsátást nyerve, vagy nem, már mindegy. Mert ez már nem mehet így tovább. Nekem az idő értékes. Én már nem akarom ezt. Kilépek. Belépek. A királyi lakomába. Ahol a kapcsolatok nem a bántottak, vagy bántottam kétpólusú világa. Ez nem lehetsz te, ez nem lehetek én? De, ez is te vagy. Ez is én vagyok. Te én vagyok, és én te vagy. Ezek mind mi vagyunk.

Hogyan leszek az árnyékod én

Ami nem lehetek. Amitől félek. Amit elítélek. Amit gyengeségnek vélek. Amire dühös vagyok. Ami indulatossá tesz. Amit megtennék, de nem engedhetem meg magamnak. Nem engedem. Önmagam fogvatartott, rácsok közé zárt, elnyomott, eltaszított, elítélt, megbélyegzett, kizsákmányolt oldala. Ott az árnyékban. A bennem élő erő, és mindig gyenge vagyok. És elítélem és félek az erőtől másokban.Alárendelem magam, és eljátszom, hogy elnyomsz, pedig ezt magammal teszem. Elnyomom magam. Aztán hevesen emancipálok. De nem tudom megadni magamnak az egyenlőség jogát. Tőled várom. Add meg. Árnyékban vagyok. Lépj már ki. Te én vagyok. A bennem élő árnyékom vagy.

Aztán kikiáltalak szeszélyesnek. Borderline szindróma. Kodependencia. Kapcsolatfüggőség. Romantikafüggőség. Hisztrionikus személyiség. És ez még csak a finomabb verzió, mert a mainstream a személyiségzavar. Zavart vagy. Zavart vagyok. Miért félsz az erődtől? Békülj meg vele. Az árnyékban van, akivel harcolsz. Aki elnyom és akivel szemben függetlenségi háborút vívsz. Beszélj vele. Egy sárkány ő. Tüzet okád. Tüze elemészti a világot. Ez a sárkány dühös. Védelmező. Figyelemre vágyik. De nem hallgatod meg, ellenségnek tekinted. Így neveld a sárkányodat. Szelídítsd meg. Legszebb tulajdonságaid, amelyeket sosem használtál, benne öltenek testet. Ő a megtestesülésed. A sárkányod te vagy. Így neveld magad. De nem elnyomva, uralkodva, uraskodva, úrnősködve, kiszámíthatatlanul, játszmázva, mert az nem nevelés. Az csak manipuláció, és a manipuláció nem vezet sehová. Nézz szembe magaddal. Nem rossz, amit ott találsz. Állj meg, szólítsd meg a sárkányod. Várd meg, míg megszelídül. Te vagy az. Nem vagyok önmagam. Dehogy nem. Ezer jó dolog van a sárkányodban, aki az árnyékban van, fenyegetően nagy sötétségben. Te száműzted oda, mert azt hiszed, az nem lehetsz.

Mi minden nem lehetsz? Ezer és egy dolog. Például nem szeretheted a szexet, mert az szennyes. Nem szeretheted a tested, mert az a rossz forrása. Nem lehetsz gyengéd, mert az gyengeség. Ne légy buzi, légy férfi. Ez a magát erősnek mutató, valójában gyenge férfi szövege. Az asszonyverő kisfiúé, aki férfinak hiszi magát. Az árnyékban bölcsesség lehet, amit nem mersz használni, mert a nő szép, de okos nem lehet. A nő szexi lehet, de bölcs nem. Önmagadról alkotott szexista képed. Lehetek szép és okos is egyszerre? Lehetek szexi is, szerethetem a szexet, és közben nem kell, hogy egy ribancnak érezzem magam? Mi van az árnyákban? Minden, amit oda száműztél. Mert így neveltek. Az erkölcs, vagy a vallás nevében. Nem lehet elfojtani végleg. A sárkány dühös. Elő szeretne bújni és érvényre jutni. Ha harcolsz vele, elemészt tűzével. Felperzseli az életed. A sárkányt csak megszelídíteni lehet. Megtudni, mire vágyik. Megtanulni beszélni a nyelvén, mert lehet, hogy tök más nyelvet beszél. Benne vannak elfojtott vágyaid. Míg nem lépsz kapcsolatba vele, szüntelen, mint a gyerek, akire senki sem ügyel, folyamatosan felborítja az életed. Beszélgess vele, hallgasd meg. Legjobb barátod és szövetségesed lesz, ha egyszer megtalálod a hangot vele. Fogadd be. Ő te vagy.

De hol van a sárkányom? Ó, mi sem egyszerűbb, mint megtalálni őt. Ott van mindenkiben, akitől félek, akire dühös vagyok, akit elítélek, aki irritál, akire haragszom, akit kiosztanék, aki hogy lehet ilyen hülye, aki züllött, erkölcstelen, vagy csak simán idióta, vagy felelőtlen, vagy vaskalapos, vagy ósdi, vagy a neki csak a szex kell. Mind ő. Mind én vagyok. Mind a sárkányomhoz vezet. Ezt teszem vele. Ezt teszem magammal. A béke és a szelíd közeledés útja, amikor elkezdem elfogadni, megismerni és megszeretni mindazt, amit eddig eltaszítottam magamtól. Elkezdem megismerni őt. Hát szia. Te szörnyeteg. Megsimogathatlak?