Apám paradigmaváltása

Apámat a történelem nagy folyamati érdekelték. Apám felfedezte, hogy az emberek időről időre úgy léptek előre az őket körbevevő világ megértésében, hogy változtattak a nézőpontjukon. Tehát apám megkérdőjelezte, hogy az emberiség törésmentesen halad előre a megismerésben. Apám töréseket fedezett fel a haladásban, amelyek elősegítették a haladást. De ezek a törések egy másik módon vittek tovább. Apám ezeket a haladásbeli töréseket paradigmaválásnak nevezte. A paradigma apámnál azt jelentette, hogy egy adott dologhoz adott szabályok szerint adott módon viszonyulunk, és amikor változtatunk a paradigmánkon, más eredményekre juthatunk. Ő ezt a tudomány történetében vizsgálta. És ezeket a paradigmaváltásokat tudományos forradalmaknak nevezte. Arról gondolkodott, hogy hogyan jönnek létre a tudományos forradalmak. Hogyan változik meg egy generáció alatt a paradigmánk. Vagy a nézőpontunk.

Több dolgot is tanultam apám paradigmaváltásaiból. Apám tanította meg, hogy az előrelépés egy adott témát illetően van, hogy a szabályok és a keret átalakítását igényli. Tehát hogy elkezdjük megkérdőjelezni saját nézőpontunkat, de amikor saját nézőpontunkat megkérdőjelezzük, mindig egy közösség nézőpontját is megkérdőjelezzük, amelybe tartozunk. Tudományos paradigmaváltás volt például az a felfedezés, hogy nem a nap forog a föld körül, hanem a föld a nap körül. Ma már elképzelhetetlennek tartjuk, hogy hogyan gondolhatták tudós emberek azt, hogy a nap forog a föld körül, de akkoriban a tudomány elképzelhetetlennek és nevetségesnek tartotta azt a felvetést, hogy a föld forog a nap körül. Ráadásul mindezt egy Bibliai igével is alátámasztották: „Állj meg nap Gibeonnál”, és ha a nap megállhat, akkor a nap mozog. Ez számomra, aki teológus voltam, azt a kérdést is felvetette, hogy helyesen értelmezzük-e a Szent Iratokat, amikor ilyen természettudományos állításokat próbálunk kinyerni belőle. Apám arra tanított, hogy lehetséges, hogy egy zsákutcában vagyunk, és csak akkor jutunk tovább, ha kijövünk ebből az utcából, és egy másik úton haladunk tovább. Ez valóban paradigmaváltás. Mert korábban én is, és közben mások is meg vannak győződve, hogy nem az utcával van baj, hanem, hogy nem látunk valamit. Apám azt mondta, az a baj, hogy nem látjuk, hogy baj van az utcával. Mert ez az utca nem visz tovább.

A másik, amit apám tanított, hogy hogyan történik egy ilyen paradigmaváltás. Apám azt mondta, hogy a paradigmák egymás mellett élnek, és nem az történik, hogy egy adott paradigma képviselői áttérnek egy új paradigmára, hanem a régi paradigma képviselői kihalnak. Tehát, hogy van, ami csak kihalással gyógyul. Vannak szemléletmódok, amelyek meghatároznak egy teljes generációt, és ez a generáció már nem fog áttérni egy másik szemléletmódra, hanem az történik, hogy egy új generáció egy új szemléletmódot talál, és a régi idővel kihal a képviselőivel együtt. Sokszor segített apám nekem, amikor szomorúan szembesültem azzal, hogy nyilvánvalóan káros és értelmetlen szemléletmódokat képtelenek elengedni idősebb emberek. Apám arra tanított, hogy ha valamire rájöttem, öntudatosan menjek végig ezen az úton. Hogy jöjjek ki a zsákutcából, és keressek egy másik utat. Hogy bátran kérdőjelezzem meg azokat a szabályokat, amelyek lényegében lehetetlenné teszik, hogy kijöjjek a zsákutcából, és egy másik úton haladjak tovább.

Apám azt tanította, hogy a társadalom, az emberiség változása generációk egymásutánjában történik. Idővel az új paradigma is meghaladásra, vagy leváltásra váróvá válik. Sosem fedeznénk fel semmi újat, ha azzal a feltételezéssel élnénk, hogy már mindent felfedeztünk. Már mindent tudunk. Apám arra tanított, hogy a legtöbb ismeretlen ott van, ahol úgy tűnik, már minden ismert.

Támogasd az Újragondolót PayPal-on keresztül.

Nem akarlak téged sem megfosztani attól a lehetőségtől, hogy támogasd a munkámat. Lehet, hogy azt mondod, most van egy fölös ötezresem, ezt odaadom. Talán azt mondod, úgy döntök, ebben a hónapban a tizedemet ennek a blognak adom, mert tökre szeretem, és szeretném így is kifejezni, hogy fontos, hogy amikor benézek, van mit olvasnom. Az is megeshet, hogy egyszerűen nincs pénzed. Nagyon sokszor vagyok én is így. Akkor még mindig ott van a lelki támogatás, a hozzászólás lehetősége, vagy a bejegyzés megosztása, a blog ajánlása.Végül, ami még nagyon fontos. Örülök, hogy az olvasóm vagy, pénz ide, vagy oda.