Apám létbátorsága

Apám egy nagy kaliberű gondolkodó volt. Egyetlen mondata napokra elegendő gondolkodni-valót adott. Apámat hallgatva mindig úgy éreztem, hogy még sok évet kell élnem, hogy megérthessem azt, amit mondott. Még most is így érzem. Apámat a létkérdések foglalkoztatták. Egyáltalán nem volt szokványos, ahogyan megközelítette a keresztény hitet. Nála minden mindennel összefüggött. Apám arra tanított, hogy az a gondolkodásmód, ami életidegen, semmire sem való. Ezt úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy olyan, mint a megízetlenült só. Apám nehéz mondatokat mondott. Amikor fiatalabb voltam, azt gondoltam, hogy ezek teljesen felesleges túlbonyolítások, de apám szavai mögött élet volt. És ezért volt súlya annak, amit mondott. Nem is annyira arról szerettem volna beszélni, amit apám mondott, hanem amit tett. Mert apám tettei tettek bizonyságot a szavairól.

Amikor a nácik hatalomra jutottak, apám épp teológiai tanár volt egy nagynevű egyetemen. Apám volt az első nem zsidó egyetemi tanár, aki kiállt a zsidók mellett. Apám írt egy kis könyvecskét létbátorság címmel, de nem a könyvecske tanított nekem sokat a létbátorságról, hanem apám tettei. Apám nem volt szervilis. Tudjátok, mi a szervilizmus? Amikor odasorakozunk az erősebb mögé, vagy a tekintély szava mögé, és nem állunk ki a gyengébb mellett, és így valójában a saját igazunk mellett sem. Mostanában egyre gyakrabban hallani az öncenzúra kifejezést a közbeszédben, ami azt jelenti, hogy vigyáz, mit mondasz, vigyázz, ki vagy mi mellett állsz ki, légy okos, helyezkedj okosan. Apámnak az állásába, és az állampolgárságába került ez a kiállás. Apám tanította meg nekem, hogy a hit nem a templomban, meg a vallásos foglalatosságokban nyilvánul meg igazán, hanem az egyház, a templom, a vallás világán kívül. A társadalomban. Apám nem egy templomi hívő volt. Nem egy olyan kutya, ami a kerítés mögül ugat. Apám negyvenhét éves volt, amikor emigrálnia kellett a hitleri Németországból. Amerikában kezdte újra az életét, és folytatta a munkáját. Apám egy bonyolult teológiai nyelv megalkotója is volt, és nem csupán egy új nyelvet kellett negyvenhét évesen megtanulnia, de egy más gondolkodásmódot is, és abba átültetni mindazt, amit már megfogalmazott. Apám megcsinálta.

A másik, amit apámtól tanultam, hogy lássuk a körülöttünk lévő világot. Álljunk párbeszédben. Tudjuk, hogy hol állunk, de alkossunk hidat. Lépjünk át a határon. Álljunk párbeszédben más gondolkodásmódokkal, a világgal. A világról való árnyalt gondolkodás. Mindannyiunknak van egy nézőpontja, de nem mindannyian vagyunk képesek arra, hogy megértük saját nézőpontunkat. Apámtól azt tanultam, hogy teremtsünk kapcsolatot. Apám filozófiát is tanult. Később a pszichológiában alkalmazták apám felismeréseit. Amiről gondolkodni lehetett, arról apám gondolkodott. Mert apám egy gondolkodó volt.

Szeretném kritizálni apámat, de azt hiszem, hogy még nem értettem meg eléggé, hogy kritizálni tudjam. Még tanulok. Tőle is.

Támogasd az Újragondolót PayPal-on keresztül.

Nem akarlak téged sem megfosztani attól a lehetőségtől, hogy támogasd a munkámat. Lehet, hogy azt mondod, most van egy fölös ötezresem, ezt odaadom. Talán azt mondod, úgy döntök, ebben a hónapban a tizedemet ennek a blognak adom, mert tökre szeretem, és szeretném így is kifejezni, hogy fontos, hogy amikor benézek, van mit olvasnom. Az is megeshet, hogy egyszerűen nincs pénzed. Nagyon sokszor vagyok én is így. Akkor még mindig ott van a lelki támogatás, a hozzászólás lehetősége, vagy a bejegyzés megosztása, a blog ajánlása.Végül, ami még nagyon fontos. Örülök, hogy az olvasóm vagy, pénz ide, vagy oda.