Apám feltámadása

Apám nem hitt a feltámadásban. Akkoriban szinte senki sem hitt. Legalábbis aki értelmiséginek számított, nem hitt. Apám szerint az evangéliumok tele vannak mítoszokkal, mitikus megfogalmazásokkal, amelyek ugyan tartalmaznak történelmi tényeket, de ki kell hámozni belőle az igazi üzenetet. Akkoriban nagy vita volt arról, hogy a történelmi Jézus egyáltalán létezett-e, vagy csupán a tanítványok találták ki. Mások különbséget tettek a történelmi Jézus és a tanítványok hitében élő Krisztus között. Apám meghirdette a mitosztalanítást. Mesék és mítoszok. Apám racionális elme volt. Teológiai tanár. Sokszor éreztem úgy, hogy apámnak igaza van. Leggyakrabban akkor, amikor az evangéliumok mélyebb üzenete helyett az üzenet középpontjába a megfogalmazás keretei kerültek. Jézus feltámadásáról vitázni úgy, hogy közben ez csupán egy racionális szövegelés marad. Közben ez a hit, ami valójában egy állítás igaznak elfogadása, ráadásul minden érv nélkül, szóval ez a hit hidegen hagyja az ember életét. Sokszor éreztem úgy, hogy apámnak igaza van. Mindig így éreztem, amikor azt láttam, hogy meseszerűen értelmezik a keresztények a hitet. Amikor azt láttam, hogy aki nem hiszi, hogy Jézus feltámadt, az szegény megtévesztett ember.

Eleve a kételkedő, eleve a gondolkodó, eleve az intellektus. Nem lehetnek kérdések, mert a válaszok már kész vannak. És a hívő az, aki elfogadja ezeket a válaszokat. Miután saját kételyeim először megfogalmazódtak a hitemet illetően, és elsőként önmagamat kérdőjeleztem meg, mindazt, amit hittem, számomra már nem voltak kielégítőek az előre-megrágott válaszok. Sokszor kaptam megbélyegzést gondolataimért én is. Hibáztatást, hogy elrontott a teológia, elveszett a hitem, sőt, hogy elromlottam. De azt hiszem, apám olyan kérdéseket feszegetett, amelyek egy érettebb, őszintébb, igazabb hithez vittek közelebb. Apám persze nem tudott továbblépni a kritikánál. A bibliakritikánál. Ami valójában a bibliaértelmezés kritikája. Hermeneutika. Az értelmezés a későbbiekben központi szerepet töltött be a nyugati gondolkodásban. Mert értelmezéseink nem azonosak a kijelentéssel. És egyáltalán hogyan viszonyuljunk a szent szövegekhez. Mit jelent a szent? Hogy vitathatatlan? Az egyház története folyamán számos értelmezés felütötte a fejét. Voltak olyanok is, amelyek egész hosszú időre az egyház hivatalos tanításává lettek. Értelmezési hagyománnyá.

Apám és a bibliakritikusok egy történelmi helyzetben nagy szolgálatot tettek az egyháznak. Mi utólagosan, egy teljesen más történelmi és kulturális szituációban alkothatunk elmarasztaló véleményt, de ez igazságtalan. Hogyan lehet egy megváltozott kulturális helyzetben megtalálni a régi hagyományokat és tanításokat újra? Apám ennek a munkának az egyik felét elvégezte. Elkerülhetetlen, hogy lehámozzuk a kulturális sallangokat a hitünkről és a hitértelmezéseinkről. Én is sokat gondolkodom azon, hogy hogyan lehet elsőként önmagamnak, a jelenkor gyermekének újra- megfogalmazni a régit. Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy az, ahogyan hisznek, azonos mindenki más hitével, és hogy a személyes hittartalom azonos az egyháztörténet hittartalmaival.  De ez nincs így.

Apámat gyűlölték a fundamentalisták. Ők az ellenkező oldalra helyezkedtek. De ők legalább annyi dologban tévedtek, mint apám. A bibliakritika kiönti a vízzel a gyermeket is. A fundamentalizmus meg egy üres kádban szeretne gyereket fürdetni. Néha az az érzésem, hogy a gyerek is hiányzik. Narratívák. De a narratívákról majd máskor. Meghaladni apámat és a fundamentalistákat. Előbb én is fundamentalista voltam. Mert anyám is az volt. És én anyám fia voltam. Apám ráébresztett vénasszonyos hitem hiányosságaira. Sokat tanultam apámtól. Ő tanított meg megkérdőjelezni a bibliaértelmezéseimet.  Ő segített felismerni az önlegitimációimat. Az igaznak elfogadott, de megalapozatlan hiteimet. A hitem és a hit tartalma közötti különbséget. Ő nyitott távlatokat előttem a bibliai történetek új dimenzióinak megismerése felé.

Jézus feltámadt. De ez ma már számomra nem csupán egy tanítás, ami a nem-támadt fel ellenében bír csupán jelentőséggel. Már tíz év is eltelt azóta, hogy apámmal ezekről beszélgettünk. Azóta az én életem is nagyon más lett. Jórészt annak köszönhetően, hogy apám minderre felhívta a figyelmem.

Támogasd az Újragondolót PayPal-on keresztül.

Nem akarlak téged sem megfosztani attól a lehetőségtől, hogy támogasd a munkámat. Lehet, hogy azt mondod, most van egy fölös ötezresem, ezt odaadom. Talán azt mondod, úgy döntök, ebben a hónapban a tizedemet ennek a blognak adom, mert tökre szeretem, és szeretném így is kifejezni, hogy fontos, hogy amikor benézek, van mit olvasnom. Az is megeshet, hogy egyszerűen nincs pénzed. Nagyon sokszor vagyok én is így. Akkor még mindig ott van a lelki támogatás, a hozzászólás lehetősége, vagy a bejegyzés megosztása, a blog ajánlása.Végül, ami még nagyon fontos. Örülök, hogy az olvasóm vagy, pénz ide, vagy oda.