Apám borotvája

Apám egy olyan elvet tanított, amit sokszor alkalmaztam életemben. A borotva elvét. Apám azt mondta, hogy ha egy jelenségre, vagy dologra van két magyarázatunk, akkor azt kell választanunk, amely egyszerűbb, vagy kézenfekvőbb. Ez apámnál nem leegyszerűsítést jelentett. Apám egy olyan korban élt, amikor mindent végletesen túlbonyolítottak. Látszólag ma nem egy ilyen világban élünk, de ez nem jelenti, hogy apám elve szerint járnánk el. Komoly erkölcsi dilemmák, vagy az élet nagy kérdései szükségesek ahhoz, hogy a válaszaink közül az egyszerűbbet válasszuk. Eleve szükség van válaszokra. Abban a korban élük, hol nincsenek igazi kérdések, és így igazi válaszok sem. Egy olyan korban, ahol a válaszokat már megadták a fel nem tett kérdéseinkre, és csak el kell fogadnunk őket. Apám a borotva elvével nem csak arra sarkallt, hogy egy jelenségre az egyszerűbb magyarázatot keressem, de arra is, hogy keressek magyarázatot. Hogy ne elégedjek meg az előre-gyártott válaszokkal.

Apám borotvája segített ki az életszerűtlen teológiai fejtegetésekből. Olyan eszmefuttatásokból, amelyek sem közelebb nem visznek valami megértéséhez, sem távolabb nem visznek valamitől, ami téves. Apám elve arra tanított, hogy az élet igazi kérdéseit keressem, és az igazi kérdésekre igazi, de egyszerű válaszokat találjak. A kérdések és a válaszok is egyszerűek, ha megértettük őket. Ha megértettük őket, egyre árnyaltabban, egyre bonyolultabban is ki lehet dolgozni, de ez mindig visszabontható elemeire. Mondhatjuk, hogy reprodukálható. Nem azoknak szól apám elve, akik azt gondolják, az életben minden nyilvánvaló. Nem azoknak, akik azt gondolják, mindig is mindent tudtak az életről. Nem azoknak, akik bemagolták mások véleményét, és azt hiszik, azért van igazuk, mert azoknak igaza van, akiknek véleményét bemagolták.

Csak akkor tudom a borotva elvét használni, ha végigjártam a megértés útját. Ha én találtam meg a kérdést, és én találtam meg a választ. Ha a dilemmákat is én fedeztem fel. Ez soha nem egyszerű, és hogy az egyszerűbbet választom a kettő, vagy több magyarázat közül, csak annyit jelent, hogy nincs bennem az a kényszer, hogy azért, hogy okosnak tűnjek, még jobban túlbonyolítsak valamit, ami önmagában sem egyszerű. Mert ez az elv a nem-egyszerű dolgokban nagyszerű elv. És ami számít, soha nem egyszerű. Sok évig szenvedtem attól, hogy a hallgatóim gyakran panaszolták, hogy miért nem beszélek egyszerűbben. Végül megértettem, hogy az egyszerűség viszonylagos. Miért olvassak el egy könyvet, ami nem segít engem hozzá valamihez, amit eddig nem tudtam? Amire eddig nem gondoltam? Miért hallgassak valakit, aki olyan dolgokról beszél, amelyek nem kényszerítenek engem arra, hogy megerőltessem az agytekervényeimet? Sok ideig, ha nem értettem valamit, ahogyan sokaknak, így nekem is volt erre egy megoldásom: ha nem értem, ez nem is fontos, vagy jelentéktelen. Rájöttem aztán, hogy vannak kérdések, amelyekre meg kell érnünk. És részben erre az élethelyzetünk érlel meg. Viszont azt is megértettem, hogy más szempontból pedig a megértésben megtett út. Vannak dolgok, amelyekhez sehová sem kell mennem, de vannak dolgok, amelyekhez útra kell kelnem, mert sosem fognak eljönni hozzám. Ez a külső út. De a belső út is épp ilyen. Nem fogok semmit megérteni, ha nem kezdtem el megérteni. És amikor elkezdek valamit megérteni, magyarázatokat találok. Néha hajmeresztően bonyolult magyarázatokat. Vagy valószínűtlen magyarázatokat. A magyarázatok közül az egyszerűbbet választani: ez apám elvének a lényege.

Apám segített többek között megérteni, hogy az összeesküvés-elméletek nem jó választások a jelenségek megértéséhez. Mert látszólag ugyan egyszerű magyarázat, és univerzális is, és minden mindennel összefügg benne, de épp ezért olyan bonyolult, hogy simán egyszerűbb, ha azt mondom, hogy egyéni döntésekről van szó. Vagy történelmi folyamatokról. Ha elhiszem inkább, hogy nincsen univerzális magyarázat.

Támogasd az Újragondolót PayPal-on keresztül.

Nem akarlak téged sem megfosztani attól a lehetőségtől, hogy támogasd a munkámat. Lehet, hogy azt mondod, most van egy fölös ötezresem, ezt odaadom. Talán azt mondod, úgy döntök, ebben a hónapban a tizedemet ennek a blognak adom, mert tökre szeretem, és szeretném így is kifejezni, hogy fontos, hogy amikor benézek, van mit olvasnom. Az is megeshet, hogy egyszerűen nincs pénzed. Nagyon sokszor vagyok én is így. Akkor még mindig ott van a lelki támogatás, a hozzászólás lehetősége, vagy a bejegyzés megosztása, a blog ajánlása.Végül, ami még nagyon fontos. Örülök, hogy az olvasóm vagy, pénz ide, vagy oda.