akinek van

Olvastam a Motivátor blogban egy annyira jó bejegyzést, hogy úgy döntöttem, írok róla egy sorozatot. A bejegyzés pedig a következő volt: 10 dolog, amit 10 év múlva bánni fogsz.

Kevesebbel is beéred, mint amit megérdemelsz.
Legyél elég erős ahhoz, hogy elengedd, ami gátol, és megszerezd, amit méltó hozzád. Van, hogy hegyet kell mászni, hogy még magasabbra láss; van, hogy le kell menni a szakadékba, hogy a mélységeket fedezhesd fel. “Néha a szemeidet könnyekkel kell kimosni, hogy újra tisztán láthass.” Ne elégedj meg kevesebbel, mint amit megérdemelsz.

 

Évekkel ezelőtt, még egyetemistaként a kezembe került egy a diákokat értékelő lista, amin az engem értékelő így jellemzett: „képességei fölötti elvárásokat támaszt magával szemben.” Ez abban az összefüggésben ezt jelentette: többre tartja magát, mint amennyit ér. Feldühített ez a jellemzés. Milyen jogon állapítja meg valaki, hogy mennyit érek én? Kinek van joga ahhoz, hogy megmondja, én bennem mennyi van, és mire vagyok képes? És nekem ezt el kellene hinnem, el kellene fogadnom? Vérlázító, hogy mennyire jogosultnak érezzük magunkat arra, hogy mások fölött erkölcsi ítéletet mondjunk. Ez mindig egy hatalmi pozícióról szól: az van feljebb, aki értékelheti a másikat. Én magasabbról látlak téged. Jogom van megmondani, mennyit érsz.

Nem annyit érek, amennyire a rajtam uralkodni akaró emberek taksálnak engem. Csak én tudhatom, mennyit érek. Isten tudja igazán, mennyit érek. Isten súgta meg nekem azt, amit senki más nem mondott el, hogy igen sokat érek neki. Hogy több van bennem, mint mások gondolnák, és még annál is jóval több van bennem, mint amennyit én gondolok magamról. Állítólag a sikeres emberek egyik ismérve az, hogy mindig magasabbra teszik magukkal szemben a mércét, mint amennyi könnyen megugorható. Persze, nem szabad, hogy ez azt jelentse, hogy teljesíthetetlen elvárásokat támasztasz magaddal szemben. NEHEZEN megugorható, de megugorható mércét kell magaddal szemben felállítani. Mindig egy kicsit magasabbra, mint ami kényelmes lenne.

A kereszténységen belül sok fogalom nagyon félreértett. Például ilyen félreértett fogalom az alázat. Aki keresztény az alázatos, és aki alázatos, az nem törekszik a kiválóságra, mert a kiválóság büszkeséggel jár, és aki büszke, az nem alázatos. Ördögi egy logika. Azért ördögi, mert találkoztam már rengeteg olyan kereszténnyel, akik elmondhatatlanul kiválóak voltak abban, amit csináltak, nagyon sikeresek a munkájukban, az életük alakításában, sokat elértek, mégis alázatosak voltak, és bár tudatában voltak annak, hogy kemény munkát kellett végezniük azért, hogy ott lehessenek ahol, de hiányzott belőlük az, amit mi általában büszkeség alatt értünk: nem voltak beképzeltek. Nem szaladt el velük a ló. Felfedeztem épp a blogírás kapcsán, hogy a kimagasló eredményesség folyamat-volta miatt megszokható. Engem nem tölt el büszkeséggel a 6000 facebook-követő abban az értelemben, hogy nem leszek tőle nagyképű. Számomra a 6000 az 5999-hez képest több, és nem a nullához. Én a hatezrediknek ugyanúgy örülök, mint amikor elértünk évekkel ezelőtt a 100 facebook-követőt. Ez folyamat. És minél többen olvassák a blogot, annál inkább kiegyenlítődik bennem a blog sikeréhez való viszony. Komolyan mondom, sokkal nagyobb kísértés valaminek az elején elszállni, mint amikor már ténylegesen látványos eredményeket értél el. A folyamatban edződik az alázat. Tudod, hogy hogyan jutottál oda, ahol most vagy.

Szóval, alázat: találkoztam viszont tengernyi olyan kereszténnyel, akik bár soha nem törekedtek a kiválóságra, elmondhatatlanul beképzeltek, és lenézőek másokkal szemben. Persze, főleg azokkal szemben, akik megpróbálják kihozni magukból azt, ami bennük van. Az  ember nem attól lesz alázatos, hogy nincsen nyilvánvaló oka a beképzeltségre. És nem azért lesz beképzelt, mert van mire. A legtöbb általam ismert beképzelt ember számomra érthetetlen okból beképzelt. Mire vág fel? Nem az eredményeire, az biztos.

Isten mindannyiunknak adott. Kinek többet, kinek kevesebbet. Amit adott, azt azért adta, hogy éljünk vele, hogy szolgáljunk vele az embereknek, és szolgáljuk vele az ő dicsőségét. Lehet, hogy én egy egytálentumos keresztény vagyok, és amikor az emlegetett jellemzést írták, azt látták rajtam, hogy én szeretnék az egy tálentumból kettőt csinálni. Bűn ez? A Biblia a tálentumok kapcsán azt mondja, hogy a király azért adja őket, hogy szerezzünk többet általuk. A szolga, aki elásta a saját egy tálentumát, a király szerint gonosz szolga, mert a meg nem forgatott, és nem kamatoztatott tálentum elherdált tálentum, devalválódik az értéke. Az ezer forint, amit elteszek a szekrénybe, 20 év múlva nem annyit fog érni, mint akkor, amikor a szekrénybe tettem megőrzésre. Így van azokkal a képességekkel is, amelyekkel Isten felruházott minket. Amit nem kamatoztatok, és nem próbálok megtöbbszörözni, az rohamosan veszít az értékéből.

Fontos, hogy mindenki kapott valamennyit, és Isten azt kéri tőle számon, amit kapott. Aki keveset kapott, háboroghat, hogy miért nem annyit, amennyit mások, de az igazság az, hogy a Biblia arról beszél, hogy ha a kevéssel sem élek, azt is az kapja meg majd, aki a legtöbbet kapta. Mondhatom, hogy ez igazságtalan, de én döntök úgy, hogy nekem nem kell a kevés. Én mondok le róla.

Mert megérdemlem? Megérdemlem azt, hogy annak megfelelően bánjak az életemmel, amennyire Isten taksált engem. Istennél pedig nincsen értéktelen élet. Számomra ebben az összefüggésben van jelentése annak, hogy értékes vagyok. Értékes, még ha egy tálentumos, alap-fapados indulótőkével kezdtem is az életem.

Támogasd az Újragondolót PayPal-on keresztül.

Nem akarlak téged sem megfosztani attól a lehetőségtől, hogy támogasd a munkámat. Lehet, hogy azt mondod, most van egy fölös ötezresem, ezt odaadom. Talán azt mondod, úgy döntök, ebben a hónapban a tizedemet ennek a blognak adom, mert tökre szeretem, és szeretném így is kifejezni, hogy fontos, hogy amikor benézek, van mit olvasnom. Az is megeshet, hogy egyszerűen nincs pénzed. Nagyon sokszor vagyok én is így. Akkor még mindig ott van a lelki támogatás, a hozzászólás lehetősége, vagy a bejegyzés megosztása, a blog ajánlása.Végül, ami még nagyon fontos. Örülök, hogy az olvasóm vagy, pénz ide, vagy oda.