A parázna asszony

Végy feleségül egy parázna asszonyt. De Uram, nem kérheted ezt tőlem. Ezt nem engedi a törvény. Tiltja a szavad. Tudod te, Uram, mi az a kognitív disszonancia? Tudod, milyen érzés? Olyan, mintha kettéhasadnál legbelül. Ezt nem kérheted, nem engedi a hitem, az erkölcsöm. Tudod, Uram, hogy a parázna asszony tisztátalansága engem is tisztátalanná tesz? A szennyesség-érzés. Tudod, Uram, mi az a bűntudat? Uram, tiltja a vallás a házasság előtti szexet. Nem tehetem, nem kérheted ezt tőlem. De mégis hogyan gondoltad ezt? Tényleg azt gondolod, hogy azért, mert a te prófétád vagyok, bármit megtehetsz velem? Uram, egy kicsit, csak egy nagyon picit tiszteletben tarthatnád a magánéletem. Kérlek, csak azt ne. Skarlátbetű. A próféta, aki egy paráznát vett feleségül. Legyenek gyerekeink is? Hogy az életem legyen maga a megtestesült szimbolizmus? Hol van itt a tisztelet, Uram? És mi lesz velem? Ismered Istenem Freud felismeréseit? Én hiszek neki, mert átérzem ezt a helyzetet. Tudod te, Uram, mi az az ekkléziogén neurózis? Hogy a vallás világában szereztem sebeket, és állandó bűntudat gyötör. Ami nem szűnik, mert a helyzet fennáll. Amikor konfliktusba kerülnek lelkem vágyai és a valóság. Tudod te, Uram, hogy milyen nehéz ebből gyógyulni? Tudod, néped milyen ítéletes? Hogy lehet, hogy lesznek, akik soha többé nem állnak velem szóba. Vegyek feleségül egy parázna nőt, mert rútul paráználkodik-e nép? Tudod, te Uram, mi az az attribúciós hiba? Hogy néped nem ismer magára benne, sőt, bennem ítéli el magát. Mert önmagunkat felmentjük, és a másik felet ítéljük el saját bűneinkért is. Akár ezt is mondhatnád, hogy vegyek feleségül egy bűnössé tevő asszonyt. És egyébként is, Uram, nem lehetett volna ezt az egész házasságos dolgot valahogyan jobban megoldani? Látod te sebeinket? Hogy mennyit szenvedünk mi ettől az egésztől? Második szüzesség. Bűntudat. Ambivalencia. Szétfeszülünk a fájdalomtól, és miközben vágyunk rá, taszít is. Át tudod érezni, Uram, a szexualitással járó iszonyú lelki feszültséget? Azt a gyakran egymást kínzó lelki közelséget, hogy miközben érezzük, hogy egy anyagból lettünk, és összetartozunk, lehetetlen ez az egyesülés. Tisztában vagy te azzal, mit alkottál? Persze, értem én, a bűneset. De Uram, ne fokozzuk jobban. Uram, a megbélyegzettség. Hogyan nézzek így majd prófétatársaim szemébe? Nem várhatod. Nem kérheted. Istenem, nem lehetne egy tiszta és feddhetetlen életet élnem, és úgy lenni szolgádnak? Ne rekeszd csontjaimba tüzed, mert elemészt. Félek. Tudod, mi az a spirituális bántalmazás? Mit jelent kitaszítottnak lenni? Erkölcsi értelemben leprásnak? Miért nem könnyebb ez? Tudod, Uram, a házasság meg családetika. Nem tehetem, hogy törvényednek ellenkezve megtegyem amit parancsolsz. Kognitív disszonancia, amikor konfliktusba kerül az, amit magamról és a világról hiszek, a valósággal. Én is paráznává válok. Soha nem mosom már le magamról. Végérvényesen bűnössé válok. Rútul paráználkodik e nép. Értelek. De én nem akarok részt venni ebben. Küldj mást. Tudom, mondták ezt már mások is. Erkölcsi konfliktus.

És megtisztítasz engem? Tisztává teszel? Megbocsátasz majd? Feloldozást adsz? Második esélyt? Népeddé fogadod újra a népet, ha megtér? Mi a megtérés nálad, Uram? Hány pontba foglalod? Megtéretlenné teszel, ha eleget teszek parancsodnak, tudod te? Megtagadnak kegyességi irányzatom képviselői. Uram, megszabadítod néped, ha megtér? Szétszakítja a lelkem ez a helyzet, Uram. Békét tudsz teremteni bennem, lecsillapítod a lelkemet kínzó belső vihart? Istenem, ne hagyj magamra ebben.

A tűz, ami nem éget el

Érzékcsalódás lenne? Egy csipkebokor, ami ég, de nem ég el. Ez lehetetlen. Ez nem történhetne meg. Minden természettudományos érvnek ellene mond. Uram, ez nem történhet. Most abban is elbizonytalanodom, hogy ép vagyok mentálisan. Ki vagy te, Uram? Több vagy, mint csupán egy hang a fejemben? Több vagy, mint a bennem rejlő spirituális vágyakozás? Ki vagy? Vagy? Vagyok. Én a Vagyok vagyok. Aki volt. Aki van. Aki lesz. Én vagyok Isten. De Uram, mondd meg a neved. Mit mondjak, ki küldött? Tudnom kell. Ki vagy, akinek a tüze nem éget el? Emésztő tűz vagy bennem. Bensőmben égsz, mégsem égetsz el. Bennem szólsz. Leoldom saruimat. És szemléllek. Ez nem történhetne meg. Az istenélmény. A spirituális tapasztalat. Uram, én mindent tudok, amit tudnom kell, és ez nekem túl sok. Erről nem olvastam még senkinél. Te így tudományosan igazolhatatlanná válasz. Uram, tudod, a mítosztalanítás. Meg a vallásos érzés. Meg a felvilágosodás. A humanizmus. A természettudományok meg a kvantumfizika, Uram. Tudod, az evolúció. A teremtéselmélet, Uram. Ismered te ezeket az elméleteket? Nem férsz bele így, Uram. Nem férsz a fejembe. Szétfeszíted a lelkem. Ebbe beleőrülök. Én vagyok. Ízlelem ezt magamban. Forgatom, mint Mária szavaidat. A Vagyok. Furcsa egy Isten vagy te, Uram. Milyen név az, hogy Vagyok. Tudod te, hogy ez a héber nyelvben a létige? Egy Isten, aki van. És mit tudhatunk rólad, Isten, aki vagy? Tudod, deus absconditus, meg deus revelatus.  A forráselmélet, Uram. Papi irat, meg deuteronomista szerző. Legalább öt pontban foglald össze magad, hogy rendszerbe tudjalak foglalni. Furcsa egy Isten vagy te. És mit mondjak majd, amikor megkérdezik, ki küldött? Mégsem mondhatom, hogy Isten, aki van. Akiről ennyit lehet tudni. De nem, tudod, engem nem ez érdekel, hanem a bokor. Nincs túl sok természettudományos képzettségem, de annak a bokornak el kellene égnie, és én nem hallhatnálak téged. Tudod, te, Uram, hogy Heidegger szerint csupán a lelkiismeretem hangja vagy? Egy belső hang. De te nem ezt mondod. És nem ég el a bokor. Ez a bokor egyben van. És égsz bennem is, mint csontjaimba rekesztett tűz, de nem égetsz el. Ez lehetetlen. Túl sok vagy nekem, Uram. Nem lesz ez így jó. Mondj valami konkrétat. Segíts tisztázni a teológiai konfliktusokat. A népnek van konzervatív, liberális, radikális, radikálisan konzervatív, és ezer egy ista csoportja, nekik kevés, hogy te egy vagyok vagy, mert számukra nem mindegy, hogy te mégis milyen módon vagy a Vagyok. Tudod, uram, agyból. Leoldott saruk. Istenélmény. A Vagyok. Parancsolatok. Mi lesz ebből, Uram? Mi lesz ebből? Mi a szándékod? Legalább egy szándéknyilatkozatot adj. Hogy megtárgyalhassuk. Kérlek, Uram. Mégsem lehet ez ennyi, egy bokor, ami nem ég el, és egy Isten, akinek valójában a nevét sem tudjuk. Uram, legalább valami jelet adj. Tudod, istenbizonyítékok. Istenérvek. Amivel bizonyítom, hogy te Vagy.

Nem, te nem adsz. Mert te Vagy. Nem szorulsz bizonyításra. Nehéz ezt elfogadnom, Uram. Nehéz ezt. Nehéz.

Mert szeretet

„Mert Isten szeretet” 1János 4,8

Hogy mi is az a szeretet, azt Istentől tanultam életem évei alatt. Mindig valamit átéltem belőle, hatott rám, alakított rajtam. A szeretet életünk alapforrása, és ugyan mindenben, de különösen a szeretetben jó, ha növekszünk, érlelődünk. A gyerekek szeretete nagyon más, mint a felnőtteké. És ez egy hosszú érlelődési folyama eredményeként fejlődik bennünk. A gyerekeknek szeretetre van szükségük, és a tőlünk kapott szeretetből növekszenek. Sokunk örökké ezt a másoktól kapható szeretetet érti szeretet alatt. Szülőként így a gyermekem szeretése helyett, a gyermekem szeret engem, és ő tölt fel érzelmileg. Pedig neki lenne szüksége arra, hogy én szeressem. A szeretet egyoldalúsága a párkapcsolatokban is megnyilvánulhat. Vagy az is megtörténhet, hogy időszakosan kifejezem a szeretetem, de pusztán azért, hogy kapjak, tehát erős érdekek főződnek ahhoz, amit szeretetnek nevezek. Ezek a szeretetértelmezések Isten viszonylatában is megvannak. Életem folyamán azt értettem meg, hogy Isten hozzánk való viszonya tanít bennünket a hozzá való viszonyunkra. Tehát a kapcsolatban tanulok szeretni. Szeretete tanít erre.

A szeretet tipikusan olyan része az életnek, amit nagyon nehéz fogalmilag megragadni. Szeretlek, szeretlek, szeretlek, és közben valójában ez teljesen üres. A gesztusaink is lehetnek nagyon önközpontúak, amelyek arra irányulnak, hogy megkapjunk valamit.

Nekem segít, ha egy képet képzelek magam elé, vagy ebben a képben tudom megragadni, hogy mit jelent, hogy Isten szeret.

Elég közel van ahhoz, hogy kapcsolatban legyünk, de elég távol van ahhoz, hogy az irányába haladhassak. Beszélgetés jellemzi ezt a kapcsolatot. Néha egészen közel vagyunk, a mélyebb élethelyzetekben átölel. De nem él helyettem. Nem támogat a benne-maradásban. Kisegít, vagy továbbsegít a vele való kapcsolat. Ezért van szükség a távolságra. A megtört szívűekhez különösen közel van, de aztán ismét megteremti a távolságot, hogy a kapcsolat által felé haladjak. Érlelődjem.

A másik kép a türelemé. Életem legfontosabb megtapasztalásai voltak – talán mert annyira türelemhiányos környezetben voltam gyerek – amikor egy tapasztaltabb, vagy idősebb ember türelmes szeretettel szeretett. Ez azt jelenti, hogy átlátta a helyzetet. Ezt szeretem egy nagyapai viszonyulásként elgondolni. Elég érett és elég távol van tőlem ahhoz, hogy semmilyen hatalmi játszma ne jöhessen szóba. Kapcsolatban vagyunk, és tanulok tőle. Érdekes módon az ilyen emberekkel éltem meg legintenzívebben azt, hogy tőlem is lehet tanulni. El tudom gondolni, hogy Isten sajátosan egyedi gyermekeire maga is rácsodálkozik, amikor valamit észrevesz bennünket szemlélve. Azt hiszem, rálát az életünkre, de nem ítélkezik. A szeretete nem szűnik meg. Türelmes. De vezet. Utat mutat. Segít hitben, érzelmileg, erkölcsileg fejlődnöm, hogy idővel talán én magam is példája lehessek ennek a szeretetnek.