Apám hitte

self-covering-your-eyes

Az apahiányos társadalom. Sokat gondolkodtam ezen a témán. A férfihiányos társadalom. De ahol nincs apa, ott anya sincs. Ahol nincs férfi, ott nő sincs. Ha apám nem volt, anyám sem. Ha anyám nem volt, apám sem. Apám önmagába-roskadva élt. Apám azt hitte, az élet a pénzről, az evésről, az ivásról, a szexről és az alvásról szól. Apám azt hitte, a gyerek azért kell, mert ha majd felnő, továbbviszi az értékeket. És majd neki is az evés, az ivás, a pénz és a szex lesz a fontos. Életem különböző szakaszaiban ezek valóban fontosak voltak nekem is. Fontosabbak, mint egészséges volt. Aztán ahogyan léptem ki a kamaszkorból, egyre kevésbé lett fontos mindez. De apám hitte, hogy az élet a pénzről, az evésről, az ivásról, az alvásról és a szexről szól. Apám a Maslow-piramis alján élte le az életét. Apám nem hitt az eszmékben. Neki Isten is arra kellett, hogy legyen mindaz, ami számára fontos. És persze, hogy bocsásson meg, ha már megint csúnyán beszéltem. Ha apám lenne a férfiideál, nem szeretnék férfi lenni.

Tiszteld apádat és anyádat. Sok éven át a tisztelet fogalma foglalkoztatott. Hogy mit lehet tisztelni két emberben, akihez a vérem köt csupán, de az értékeim nem? A tisztelet nagyon fontos. Korán megértettem ezt. De mit lehet tisztelni ott, ahol megszégyenítő tiszteletlenség van. Ahol egy olyan életet találunk, amit szégyelltem gyerekként? Mit tisztelhetnék. Ha nem tudom tisztelni apámat, magamat sem tudom. Még ha én már húsz éve is van, hogy elindultam egy másik úton. Azt találtam, hogy az embert. Mert minden embernek elidegeníthetetlen joga van a tisztelethez. De ez a tisztelet nem az, amit legtöbbünk tisztelet alatt ért. Ez a tisztelet nem fogja beteljesíteni az elvárásaitokat. Ez a tisztelet tiszteletben tartja a léthez és az életetek magatok módján való megéléséhez való jogotokat. Tiszteletben tartom, hogy így életetek. De hogy mi is az apa és mi is az anya? Alice Miller a tehetséges gyermek drámája című könyvében beszél a szégyenről és a bűntudatról, mint anyahelyettesítőkről. És én megértettem, miről beszél. A szégyenem és a bűntudatom elengedése anyám hiányát szülte meg. Apám hiánya huszonkilenc évesen szakadt fel bennem elemi erővel. Hogy lennie kellett volna egy apámnak. De az apám nem volt. Az apám egy betöltetlen űr volt. Legtöbbször fizikailag sem, de érzelmileg soha. Apámnak nem voltak érzései. Vagy ha voltak, nem volt kapcsolatban velük. Apám nem élt. Szerep volt. Apám erős volt. Engem is erősnek akart nevelni. Hogy rendes férfi legyen belőlem. Olyan, mint ő. Hogy végül én se legyek.

Mi az apa és mi az anya? Mi a férfi és mi a nő? Ahol nincs apa, anya sincs. Ahol nincs anya, apa sincs. És ahol nincs anya és nincs apa, gyerek sincs. Csak egy túl korán megszületett ember, aki önmaga anyja és apja kellett legyen. Szerettem volna egy olyan apát, mint amilyen vagyok. Hol vannak a férfiak az érzelmek nők által uralt világában? Hol vannak a nők a férfiak által uralt világban? Mintha kibékíthetetlen kapcsolathiány jellemezné a nőt és a férfit. Én ide jutottam, sok év után. Hogy ha a férfi nem férfi, a nő nem nő. És ha a nő nem nő, a férfi nem férfi. És arra jutottam, hogy a férfi férfi legyen, a nő pedig nő: a nőnek be kell járnia, megismernie, és magáévá tennie a világot, ami a férfié, és hogy a férfi férfi tudjon lenni, be kell járnia a világot, ami a nőé, magáévá tenni. Belül és kívül. Így lesz az anyafüggő kislányból nő és anya. És az apafüggő kisfiúból férfi és apa. És egy hiánytársadalomban mindkettőre szükség van. Hogy ha a másik nincs, helyt tudjak állni egyedül is, teljes emberként.

Az érett szerelem már nem egy hiány betöltését keresi. Az érett szerelem a hiány után van. A teljesség után. A teljes férfi. A teljes nő.

Támogasd az Újragondolót PayPal-on keresztül.

Nem akarlak téged sem megfosztani attól a lehetőségtől, hogy támogasd a munkámat. Lehet, hogy azt mondod, most van egy fölös ötezresem, ezt odaadom. Talán azt mondod, úgy döntök, ebben a hónapban a tizedemet ennek a blognak adom, mert tökre szeretem, és szeretném így is kifejezni, hogy fontos, hogy amikor benézek, van mit olvasnom. Az is megeshet, hogy egyszerűen nincs pénzed. Nagyon sokszor vagyok én is így. Akkor még mindig ott van a lelki támogatás, a hozzászólás lehetősége, vagy a bejegyzés megosztása, a blog ajánlása.Végül, ami még nagyon fontos. Örülök, hogy az olvasóm vagy, pénz ide, vagy oda.