A kegyelem botránya

Isten igazságtalan – kezdte az igehirdetését egy barátom, amit feszült csend követett a gyülekezetben. Aztán megismételte: igen, jól hallottátok, Isten igazságtalan. Nagyon csípem az ilyen figyelemfelkeltő bevezetéseket. Bátorság kell ehhez is. A barátomnak volt. Az én önbizalmam ritkán ilyen erős. Isten az emberi logika szerint igazságtalan.

Hogyan logikázunk mi? Hát így: aki bűnös, az megérdemli, hogy bűnhődjön. Ha valaki szenved, vagy rossz neki, az azért van, mert megérdemli. Ha nincsen nyilvánvaló ok, akkor keresünk valamit, de BIZTOS, hogy azért szenved, mert rászolgált a szenvedésre. Persze, mi meg azért NEM szenvedünk, mert mi jók, vagy jobbak vagyunk. Aztán, hogy nekünk is szenvedés következik az életünkben, akkor lelki habitusunktól függően, vagy vádolni fogjuk Istent, hogy hogyan engedheti meg ezt, vagy elkezdjük magunkat hibáztatni. Mindkettő mögött ugyanaz az elv van: az szenved, aki rászolgált, aki megérdemli. Ha önhitt vagy és jónak tartod magad, akkor szemrehányást teszel Istennek: hát ezt érdemlem én? Ha gyenge az önbizalmad, és hajlamos vagy mindenért magadat okolni, akkor elkezded keresni az okot a szenvedésedre. Biztos vétkeztem. Aztán jönnek a „barátok” és azt mondják, hogy biztos van valami bűn az életedben. Valld meg és minden jó lesz. Ez teljesen tévedés, mert teljesen emberi. Aki nem szenved, az nem azért nem szenved, mert nem szolgált rá, és aki szenved, nem azért szenved, mert megérdemli. Isten MÁSKÉNT igazságos.

Egy alkalommal Jézus tanítványai látnak egy vakon született férfit, és ösztönösen ezt kérdezik Jézustól: ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született. Mert mi így gondolkodunk: a büntetést az érdemli, aki bűnt követett el. A bűn büntetést követel. Jézus meglepő választ ad, biztos vagyok benne, hogy a tanítványokat meg is botránkoztatta: sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalókká legyenek benne Isten dolgai. Úgy 17 évvel ezelőtt életem első igei szolgálatát, egy ifit ebből a történetből vezettem. Egy Cseri Kálmán kötetet használtam hozzá. Nagyon izgalmas az üzenet. Mi az, hogy nyilvánvalóvá legyenek benne Isten dolgai? Jézus meggyógyítja később ezt a vakon született férfit jelezve, hogy minden ember sötétségben jár. Minden ember vakon születik. Jézus tesz látóvá minket. Platón nagy hasonlata a barlang-hasonlat. Az emberek háttal állnak a fénynek, és csak a falra vetülő árnyékokat látják, és azt gondolják, az maga a valóság. Kijönni a barlangból, és a napba nézni, ott kezdődik a látás. A többi tévedésé. A valóság illúziója. A látás képzete. Az ember képtelen saját vaksága tudatára ébredni egyedül. Aztán vakok között félszemű lesz a király. Honnan tudhatnám, ha vak vagyok, hogy ki az aki lát? Hit-kérdés, nem? Azt mondom neked, hogy figyi, én látok. Ez és ez van odakint. Te meg vagy elhiszed nekem, vagy nem. Azt mondja: menj el ehhez és ehhez a tóhoz, mosd meg ott a szemed, és látni fogsz. Vagy megteszed, vagy nem. Lelkészként én nagyon átérzem a változásnak ezt a mozzanatát. Az emberek vagy megfogadják a tanácsom, vagy nem. Így vagyunk Istennel is. Végül mindig a mi döntésünk, hogy megpróbáljuk-e. Mint a leprás Naámán, aki egy idegen nép magas beosztású hadvezére, aki leprás lesz. Megtudja, hogy vagy egy nagy próféta, aki Isten embere, és meg tudja gyógyítani. El is megy, aztán a próféta ki sem megy elé, hanem kiküldi egy szolgáját, aki annyit mond neki: fürödj meg hétszer a Jordán vizében és megtisztulsz. Elmegy Naámán azzal az eltökéltséggel, hogy BÁRMIT megtenne, amit a próféta kér, csak meggyógyulhasson. A lepra egy gyógyíthatatlan betegség volt akkor (is). Kiközösítettséggel járt.Két dolgon viszont annyira felhúzza magát, hogy majdnem sarkon-fordul és hazamegy. 1. Mit képzel ez a próféta, hogy még arra sem méltatja őt, a nagy hadvezért, hogy személyesen fogadja. 2. Már bocsánat, de ez a Jordán ahhoz képest egy pocsolya, hogy nálunk otthon milyen folyók vannak. Naámán szolgája bölcsebb volt uránál, és azt mondta neki: hogy figyel már, BÁRMIT megtennél, és ez az egyszerű dolog derogál neked? Annyira tipikus nem? Ja, én valami nagy teátrális és látványos dologra gondoltam. Nem mindenki hajlandó bármilyen EGYSZERŰ dolgot megtenni a gyógyulásáért.

Szóval Isten igazságtalan –mondja a barátom, és igaza van, mert mi nagyon szigorúak vagyunk abban a tekintetben, hogy aki vétkezett, annak büntetés jár, az ártatlanokat pedig védelmezni kell. Mi magunkat persze, leggyakrabban ártatlannak tartjuk, míg MÁSOKAT tartunk bűnösnek. Istenem, büntesd meg a BŰNÖST. Isten viszont MÁSKÉNT igazságos. Az ő szemében mindenki vakon született. Még azt sem vagyunk képesek látni, hogy az ő viszonylatában mindannyian egyenlő mértékben bűnösök vagyunk. Isten tehát úgy dönt, hogy egy BŰNTELEN bűnhődik a BŰNÖSÖK helyett, hogy a BŰNÖSÖK megmeneküljenek. Ez a kegyelem.

A kegyelem „kemény eledel”. A kegyelem emberi mértékkel mérve igazságtalan, mert elfogadásához el kellene fogadni azt, hogy ÉN NEM vagyok bűntelen. Jézus az. Jézus az ártatlan. Ez a kegyelem botrány.

Támogasd az Újragondolót PayPal-on keresztül.

Nem akarlak téged sem megfosztani attól a lehetőségtől, hogy támogasd a munkámat. Lehet, hogy azt mondod, most van egy fölös ötezresem, ezt odaadom. Talán azt mondod, úgy döntök, ebben a hónapban a tizedemet ennek a blognak adom, mert tökre szeretem, és szeretném így is kifejezni, hogy fontos, hogy amikor benézek, van mit olvasnom. Az is megeshet, hogy egyszerűen nincs pénzed. Nagyon sokszor vagyok én is így. Akkor még mindig ott van a lelki támogatás, a hozzászólás lehetősége, vagy a bejegyzés megosztása, a blog ajánlása.Végül, ami még nagyon fontos. Örülök, hogy az olvasóm vagy, pénz ide, vagy oda.